Mivel a Rukkolán iszonyú pontokért ment, bolti ára pedig elég sok, így a könyvtár mellett döntöttem ( szerencsére ).
Mivel nem szoktam előre elolvasni a kritikákat/értékelést, így nem is tudtam mire számítsak. Mikor már a felénél jártam, és egy fél világ összeborult bennem, akkor óvatosan megnéztem, más mit is írt róla. Hát: lényegében azt, amit én is éreztem. Többek között:
Tényleg el kellett ezt nekem olvasnom? Biztos tudni akartam ezekről a dolgokról? Persze az ember tudja, hogy kinek ki volt a múzsája, meg kihez írt szép sorokat, de a háttérben szenvedőkről nem tud. Hogy van egy megcsalt feleség, aki tűr, vagy éppen öngyilkos lesz, ahol kapóra jön a költő, mint szerető, mert a férj a saját neméhez vonzódik stb...
Igazán szép szerelemről kevés embernél van szó. Számomra a legmegrázóbb Benedek Elek története volt. Már előre féltem, hogy csalódnom kell a nagy meseíróban,de az Ő története másról szól.
Faludyn nem lepődtem meg :D És volt olyan híresség, akit hírből sem hallottam.
Az mindenesetre biztos, hogy a második részt nem akarom elolvasni. Ennyi elég volt az irodalmi bulvárból, jó lenne pár illúziót megőrizni...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.