Az 1996-os Everest tragédiáról több könyv és film is készült. A film megnézése után beszereztem két könyvet elolvasásra, elsőként a Bukrejev által írt Hegyi őrület-et olvastam. Erről már írtam is . Akkor úgy éreztem, hogy kell egy kis idő, amíg leülepedik bennem, mivel tudtam, hogy a másik könyv részben Bukrejevet támadja, kritizálja.
Most, amikor úgy volt, hogy több hétre kórházba kell vonulnom, az első amit összekészítettem, egy adag olvasnivaló volt. Többek között Krakauer vaskos könyve.
Sajnos nem tudtam elfogulatlanul olvasni, és folyamatosan tisztában voltam vele, hogy bár jól ír, és simán hihető amit ír, én már olvastam erről a történetről más szemszögből is....Hozzáteszem sokkal rosszabbra számítottam.
Ami korrekt, az az, hogy becsületesen bevallja, hogy a halottak között több ember is volt, akinek az élete rajta is múlott. Hogy miközben ő és a többiek a sátrukban voltak, addig Bukrejev megmentett két életet. A történet amúgy tényszerű, másik csoport napjait írja le, illetve ír a többi expedíció embereiről, segítőkészségükről , és sajnos néhány ember önzőségéről is.
Sokat lovagol a palack nélküli mászásról, annak felelőtlenségéről. Annak ellenére, hogy Bukrejev palack nélkül is sokkal jobban alkalmazkodott, és még arra is futotta, hogy a nagy viharban többször is kimenjen felkutatni a többieket, így megmentve két életet. Tehát a tényeket és a teljesítményt Krakauer nem akarja elfogadni. A könyv végén leírja a két mászó közötti elharapódzó vitát, illetve az utolsó beszélgetésüket. Majd egy rövid megbánást, hogy egyáltalán volt-e értelme ennek az egésznek, annak tudatában, hogy Bukrejev pár hét múlva meghalt egy lavina miatt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.