Nagyon szeretem a könyveit, bár érdekes módon a könyvekhez tartozó borítókba szerettem bele... Mind gyönyörűséges, azt hiszem megér majd egy külön összefoglalót. A kihívás után mondjuk. Annyit még, hogy kedvencem a Szederbor című.
Ennek a könyvnek is a borítója fogott meg először. És mikor elkezdtem olvasni, jó ideig nem értettem mit is olvasok. Kis segítség ( olvasás a Moly-on ) és helyükre kerültek a dolgok. Tehát a cselekmény két szereplő szemszögéből zajlik, bevallom az elején az zavart meg. Aztán ahogy kezdtek gyorsulni az események, úgy lettem egyre kíváncsibb a történet végére, a csattanóra. És igen ez a többször is MIVAN????? érzés. Amire abszolút nem számít az ember.
A történet szavakban : egy patinás fiú iskola, egy gyerek, aki nem járhatott oda, mégis beépült. Egy idős tanár. Bosszú, halál, fondorlat.
Az első pár fejezet után, már nagyon érdekelt, mi is lesz a végkifejlet ( megálltam, nem néztem meg :) )
Ajánlom-e ? Határozottan : Igen.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.