Történt a múltkor, hogy Lacira rásóztak 3 nagy zsák szemétnek ítélt cuccot. Vastag , régi ( hibátlan, csak kicsit állott szagú ) paplanokat, régi hálózsákot, + egy csomó tollcihát. ( párnát ). Mondván: égesse el, dobja ki, csináljon vele amit akar, de tüntesse el.
Először is: ilyet ki nem dobunk. Mert:
- vannak hajléktalanszállók
- vannak menhelyek
- a tollpárnáért van aki fizet
-meg különben is...
Így történt, hogy feldolgozás folyamatban után: lett két vastag csillagnézős, kifekvős takarónk, egy jó kis párna ( amit valahogy kitisztíttatok majd). Sajnos és számomra nem érthető módon, de az egyik megkérdezett szeretetszolgálat nem tartott igényt a többi holmira, így várják további sorsukat.
Viszont lehuzatoltam, és az egyik párna kincseket rejtett. A legfelső huzat alatt egy gyönyörű, levendulazsáknak illő párnahuzatot, hát azt el is kezdtem felhasználni gyorsan:
Aztán még két réteget, ami a föld színével volt egyenlő, és más már attól kiütést kapott volna ha hozzáér, de mivel ápolónő vagyok, így nem vagyok túl érzékeny , így aztán: két napi hypós, vanish-es áztatás, + jó alapos mosás után ők kerültek a felszínre:
Ugye?
Egyenlőre így marad, további léte még többesélyes. Mindenesetre kincs :) És van aki csak úgy kidobálja.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.