Rá kellett jönnöm, hogy egy roppant unalmas életű, szervezetlen ember vagyok...
Néha beleütközök blogokba, cikkekbe, ahol azt taglalják felnőtt emberek, hogy miért is jó csili-vili mappába különböző színű zselés tollakkal írogatni, telematricázni, és kipipálgatni azt is, hogy mikor volt wc-n...
Komolyan irigylem azokat az embereket, akik még ilyenekre is ráérnek. Jaj, hogy kávézzunk, várj: kipipálom, hogy megtöröltem a süti után a számat...
Biztos unalmas vagyok, de én tudom, hogy ha reggel felkelek, és rendbe teszem Annát, és átnéztem a dolgaim, akkor felteszem főni a napi adag teámat, megfőzöm Anna ebédjét...stb , stb...Tudom, hogy ha az idő engedi , akkor délben sétálni megyünk, elintézzük a dolgokat ami útba esik. Ha mosni kell, mosok, ha mosogatni, mosogatok.
Ha nagyon sok minden összejön, akkor gyorsan felírogatom a teendőket, majd ha megvan, akkor áthúzkodom. Tudom, hogy hétvégén a két kamasz miatt főzős nap van. Hétvégén az Ő ruhájukat mossuk, a mienkét hét közben.
Pipálás nélkül is tudom, hogy a kukákat ki kell tennem hétfőn este, és a szelektívet egy hónapban egyszer viszik...
Persze a szépet én is szeretem, és a múltkor nem tudtam ellen állni egy gyönyörű naplónak.Igyekszem vezetni, élményeket, programokat, érzéseket beleírni. Hozzá rajzolni, ragasztani, hogy majd Annával vissza tudjuk nézni. Ez most csak egy szösszenet, de már nagyon kikívánkozott belőlem :D
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.