A mai napon az volt a cél, hogy a kapott Balaton kerülő kilátós füzetből felkeressük a Fonyódiakat.
Az egyik a háromból alapból kiesett ( Várhegyi kilátó ), mivel átmenetileg zárva van...
Maradt a Sipos hegyi kilátó és a Szaplonczay sétány.
Elsőként a Sipos-hegyi kilátót látogattuk meg. Sikerült olyan útvonalon megközelíteni, hogy inkább gyorsan leparkoltunk, és gyalog mentünk tovább. Az utolsó rész. az egy meredek kaptató, de aztán hirtelen ott van a kilátó bejárata.
A kilátó előtt egy hatalmas táblán a fenti füzetből ismert kilátók hirdetése, a program népszerűsítése.
Ennek ellenére. a faházban ücsörgő, jegyet adó pénztáros még csak nem is hallott arról, hogy a kiadvány létezik, és abba bizony pecsétet is ígértek... ( Itt jegyzem meg, hogy a szántódi üzemeltetővel felvettem a kapcsolatot, és Ő arra hivatkozott, hogy a pecsétet kihelyezni nem tudták. Nos ebben az esetben ez simán megoldható lett volna. Hiszen ha pénztár van, akkor ott egy pecsét is elfér. (Ez ügyben írtam végül a fonyódi önkormányzatnak, mert hozzájuk irányítottak, mivel ők üzemeltetik a három látványosságot . Levélben választ nem kaptam végül. ). Szóval pecsét nincs, belépő igen.
Mi szélcsendben voltunk, de állítólag szeles időben nincs nyitva, mert nagy a kilengése. Erről nem tudok biztos információt, de tény, hogy alap helyzetben is érezni egy kis inogást.
A kilátás az kilátás, hozok róla pár képet, és mutatóba lefényképeztem a harmadik helyet is, ahova még elmentünk volna...
Ezután nem arra indultunk vissza, ahonnan érkeztünk, hanem a torony mellett indul egy nagyon kis keskeny ösvény az erdőben. Nem sűrűn járt szerintem, cserébe tele termetes szúnyogokkal...Ez egy szélesebb ösvénybe torkollik, ami egy tornapálya ( tornasétány ) útvonala. Az utolsó pár megállót elcsíptük, a többiek mozogtak, és nem iszkoltam kifelé a szúnyogok elől...
Miután kiértünk az erdőből, a Balaton irányába fordulva egy kis ösvényen lehetett lejutni a műútra ( ezt mi visszafelé találtuk meg. Odafelé menet a telefon térkép alapján egy kerülővel mentünk...)Az úton elindulva abba a kis utcába kell befordulni, ami a templomhoz vezet.
Kis időt ott is eltöltöttünk, innen is szép a kilátás.
Utána elindulva a sétány felé útba esik még a Kálvária is, majd egy nagy parkon át, a löszfal szélén vezető lépcsőn értük el magát a sétányt.
Gyönyörű kilátás, tájékoztató táblák...Mi teljesen végig mentünk, kerestük a pecsételő füzetben megadott helyet. Ahova kiértünk, onnan indul az út felfelé, az eredetileg kinézett 3. kilátóhoz, de oda nem mentünk fel. Pecsételő pont nem volt...
Közben beszéltem egy kedves hölggyel, Ők nem is hallottak a kiadványról, és a pecsétekről sem...Így amíg nincs infó arról, hogy mi van ezzel a lehetőséggel, addig ne nagyon keressétek!
És akkor a sok-sok kép :
Összegzésképpen : ha csak egy jót kirándulnátok egy gyönyörű helyen, akkor szeretettel ajánlom. Feltételezem, ha Kajlával mentek, vannak pecsételő pontok, mi aznap nem azt vettük célba. Ha a Brúnó a Balatonon kötetet követitek, akkor itt is sok ismerős helyszínt találtok :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.